Kara Mason: Lupin hívása (részlet)

Ashford, 1880. január 1.

Tegnap megünnepeltük, hogy véget ért az év és újat kezdünk. Anya és apa valamilyen bálba mentek, így a szomszédasszony vigyázott rám. Három éve halt meg a férje, a gyerekei pedig már jóval korábban elköltöztek. Időnként ő szokott átjönni, ha a szüleimnek részt kellett venniük valamilyen hivatalos eseményen. Sue néni hallgatag volt, és szinte folyton kötött valamit. Ritkán szólt hozzám. A környékbeliek úgy tartják róla, hogy boszorkány, mert időnként lát dolgokat és magában beszél. Állítólag a férje halála óta ilyen. Én viszont nem hiszek ebben, teljesen normális idős hölgynek tűnik.

Tegnap korán elaludtam, pedig nem akartam. Meg akartam várni az éjfélt. Aztán valami neszre ébredtem, mintha valami végigkaristolta volna a padlót. Amikor kinyitottam a szemem, olyan sötét volt, mintha a Holdat is eltakarta volna valami. A házban is nagy volt a csend. Ki akartam menni egy pohár vízért, így felültem az ágyban, majd letettem a lábam a földre. Jéghideg volt a padló. A cipőmért tapogatóztam a lábammal, amikor hozzáért valami. Annyira megijedtem, hogy teljesen mozdulatlan maradtam. Aztán… mintha valaki halkan sóhajtott volna előttem.

Amikor sikerült újra megmozdulni, gyorsan visszafeküdtem az ágyba, és a fejemet is betakartam. Borzasztóan féltem. Hallottam, amikor anyukámék megjöttek a bálból, de nem mertem kidugni a fejem a takaró alól.

Amikor halkan kinyílt az ajtó, még szorosabban fogtam a takarót a fejemnél. Aztán valaki lehúzta rólam, én pedig rettegve bámultam anyukámra. Nagyon meglepődött, amikor azt látta, hogy még ébren vagyok. Amikor vacogni kezdtem, azonnal a homlokomhoz nyomta a kezét, mert azt hitte, hogy lázas vagyok. Sue nénit is behívta, hogy megkérdezze, nem vett-e észre valamit rajtam, hogy beteg lennék. De az idős asszony csak megrázta a fejét, majd valamit megnézett a padlón az ágyam mellett. Amikor rám nézett, nagyon furcsa volt a tekintete. Megsimogatta a kezemet, majd kiment. Ezután anya is kiment, de előtte megkértem, hogy hagyja a gyertyát az éjjeliszekrényemen. Megkérdezte, hogy miért, de nem tudtam mit felelni erre. Sue néni viszont halkan megjegyezte, hogy jobb, ha az a gyertya most a szobámban marad. Nyugodtabb lesz az éjszakám tőle. Anya ráhagyta.

Nagyon nehezen tudtam csak elaludni, így reggel elég későn ébredtem. Anyu azt mondta, hogy csak egy almát ad reggelire, mert nemsokára ebédelünk. Szóval tényleg nagyon késő volt már.

Délután gyertyát akartam gyújtani a szobámban, mert ma a szokásosnál is korábban sötétedett. De véletlenül leejtettem a földre, és begurult az ágyam alá. Amikor lehajoltam érte, hogy felvegyem, megakadt a kezem a padló egyenetlenségén. Amikor sikerült meggyújtanom a gyertyát, bevilágítottam az ágy alá, és egy hosszú csíkot láttam a padlóba vájva. Mintha egy állat végighúzta volna rajta az egyik karmát.

Félek elaludni.